4K, HDR, 120 Hz: mit jelentenek a tévék specifikációi?

A tévék adatlapja ma hosszabb, mint egy átlagos bérleti szerződés, és nagyjából ugyanolyan barátságos. Mellette ott a doboz, rajta harsány logók: 4K, HDR, 120 Hz, HDMI 2.1. Ezek egy része valódi minőségi különbséget jelent, egy része feltételhez kötött, és van, amelyik egy átlagos nappaliban semmit sem változtat. Végigmegyünk rajtuk abban a sorrendben, ahogy a kép útját követik: a jeltől a panelig. Márkát és modellt nem ajánlunk.

Felbontás: 4K, UHD és ami mögötte van

A „4K” a tévék világában szinte mindig a 3840 × 2160 képpontos UHD-felbontást jelenti, ami a Full HD (1920 × 1080) négyszerese. Az ITU nagy dinamikatartományú televízióról szóló ajánlása, a BT.2100 ezt a két felbontást és a 7680 × 4320-as 8K-t rögzíti a műsorgyártás és a műsorcsere számára.

A felbontás akkor számít, ha a forrás is annyi részletet hordoz, és ha elég közel ül egy elég nagy képernyőhöz. A hazai lineáris tévéadás nagy része nem 4K-ban érkezik, a streamingplatformok és a lemezek viszont kínálnak 4K-s tartalmat. Egy 4K-s tévé a kisebb felbontású adást felskálázza. Ennek minősége gyártónként és modellenként eltér, és papírról nem lehet megítélni.

HDR: nem több fény, hanem szélesebb tartomány

A HDR (high dynamic range) arról szól, hogy a kép a legsötétebb és a legvilágosabb részlet között nagyobb tartományt tud átfogni, és szélesebb színskálán. A BT.2100 két átviteli függvényt definiál erre: a PQ-t (perceptual quantizer) és a HLG-t (hybrid log-gamma), 10 vagy 12 bites mintavétellel és a BT.2020 széles színterével. Az ajánlás legutóbbi, BT.2100-3 jelű változatát 2025 februárjában hagyták jóvá.

A dobozon ezekből a következő formátumnevek lesznek:

• HDR10 – a PQ görbére épülő, 10 bites alapformátum, egész műsorra érvényes, statikus metaadattal. Gyakorlatilag minden HDR-képes tévé ismeri.
• HDR10+ és Dolby Vision – szintén PQ-alapúak, de dinamikus metaadatot használnak: jelenetenként vagy akár képkockánként megmondják a tévének, hogyan igazítsa a fényerőt a saját képességeihez. Hogy egy tévé melyiket támogatja, az gyártói döntés, és nem mindegy, mert a tartalom is vagy az egyikben, vagy a másikban érkezik.
• HLG – metaadat nélküli, az élő műsorszóráshoz kitalált formátum. Úgy tervezték, hogy egy régi, normál dinamikatartományú tévén is értelmes képet adjon, ezért a broadcast világban kedvelt.

Egy fontos figyelmeztetés: a HDR-logó azt jelenti, hogy a tévé érti a jelet, nem azt, hogy jól is meg tudja jeleníteni. Egy kis csúcsfényerejű, gyenge kontrasztú panel a HDR-jelből gyakran fakóbb képet csinál, mint egy jó SDR-adásból. A tényleges csúcsfényerő és a helyi fényerő-szabályozás minősége itt többet mond a logónál.

Frissítési frekvencia: 50, 60, 100, 120 Hz

A panel frissítési frekvenciája azt mondja meg, másodpercenként hányszor rajzolja újra a képet. A hazai tévéadás az európai, 50 Hz-es rendszerre épül, a filmek jellemzően 24 képkockával készülnek, a játékkonzolok és számítógépek pedig 60 vagy 120 képkockát is küldhetnek.

A 100/120 Hz-es natív panel két helyzetben hasznos:

1. Játéknál, ha a forrás valóban 120 képkockát küld. Ehhez HDMI 2.1-es bemenet is kell (erről lent).
2. Mozgásfeldolgozásnál: a tévé köztes képkockákat számolhat, ami simábbá teszi a mozgást. Ezt a funkciót sokan kifejezetten zavarónak találják filmnél („szappanopera-hatás”), ezért ki lehet kapcsolni.

Óvatosan kezelje a dobozon szereplő, a panel valódi frekvenciájánál jóval nagyobb „Hz”-et ígérő mozgásmutatókat. Ezek nem a panel natív frekvenciái, hanem gyártói mozgásfeldolgozási mutatók, és márkák között nem összehasonlíthatók. Az adatlapon a natív frissítési frekvenciát keresse.

HDMI 2.1: a legtöbbet félreértett címke

A HDMI Forum a 2.1-es specifikációt 2017. november 28-án jelentette be. Fő újdonságai a szabványgazda közlése szerint:

• legfeljebb 48 Gbit/s sávszélesség, amely többek között a 4K 120 Hz-et és a 8K 60 Hz-et teszi lehetővé;
• VRR (változó frissítési frekvencia): a kijelző a játék vagy a videokártya ütemét követi, így kevesebb a képtépés és az akadás;
• ALLM (automatikus alacsony késleltetésű mód): a tévé magától játékmódba vált, ha a forrás ezt kéri;
• QMS és QFT: gyorsabb váltás képformátumok között fekete kép nélkül, illetve kisebb képkocka-szállítási késleltetés;
• eARC: továbbfejlesztett hangvisszacsatorna, amely a tévéből egyetlen HDMI-kábelen nagy felbontású, többcsatornás hangot juttat a hangprojektorba vagy erősítőbe;
• dinamikus HDR átvitele.

A csapda: a HDMI szabványgazdájának saját blogja szerint a 2.1-es funkciók egyenként opcionálisak. Egy készülék akkor is hirdetheti magát HDMI 2.1-kompatibilisnek, ha ezekből csak egyet-kettőt tud. Ilyenkor viszont a gyártónak fel kell sorolnia a támogatott funkciókat. A gyakorlati tanulság, hogy ne a „2.1” számot nézze, hanem a funkciólistát. Ha például 4K 120 Hz-es játékra veszi a tévét, nézze meg, a HDMI-bemenetek közül pontosan melyik tudja ezt. A teljes, 48 Gbit/s-os sávszélességhez a szabvány szerint Ultra High Speed minősítésű kábel kell.

Érdemes tudni, hogy a HDMI Forum 2025-ben kiadta a 2.2-es változatot is, legfeljebb 96 Gbit/s sávszélességgel és hozzá tartozó új, Ultra96 jelölésű kábellel. Egy átlagos tévénézőnek ma ebből még semmi sem következik, csak annyi, hogy a verziószám önmagában itt sem mond el mindent.

A beépített tuner: amit a legtöbben elfelejtenek megnézni

A specifikációs táblázat aljára szorult sor sokszor fontosabb, mint a felső három:

• DVB-T / DVB-T2 – földi vétel. A hazai ingyenes adáshoz ma DVB-T és MPEG-4 (H.264) dekódolás kell. A DVB-T2 és a HEVC támogatása jövőbiztosabb. Részletek a földfelszíni vételről szóló írásunkban.
• DVB-C – kábeltévé, közvetlenül a tévé tunerével, ha a szolgáltató ezt lehetővé teszi.
• DVB-S / DVB-S2 – műholdas vétel beltéri egység nélkül. Lásd a műholdas vételről szóló cikket.
• CI+ foglalat – ide kerül a kódolt adásokhoz szükséges modul, ha a szolgáltató ilyet ad.
• Két tuner – akkor fontos, ha az egyik csatornát nézné, a másikat közben rögzítené.

Okosfunkciók és frissítések

A specifikáció ritkán mondja meg, meddig kap a tévé szoftverfrissítést, és meddig futnak rajta a streamingalkalmazások. Pedig egy tévét jellemzően sok évig használunk. Ha ez önnek fontos, a gyártó frissítési vállalásait érdemes külön megkeresni. Ha a tévé okosfunkciói elavulnak, egy külső médialejátszó pótolhatja őket, a kép és a tuner ettől még ugyanaz marad.

Akkor mit érdemes nézni?

Attól függ, mire használja. Ha főleg lineáris tévét néz antennáról vagy kábelről, a jó felskálázás, a megfelelő tuner és a kényelmes kezelés többet ér, mint a 120 Hz. Ha streamingre és filmre veszi, a HDR-formátumok köre és a panel valós fényereje számít. Ha konzolhoz, akkor a HDMI 2.1-es funkciólista, bemenetenként. A betűszavak magyarázata a Tévés szótárban is megvan, egy helyen.